2012. 05. 02.

hullámvölgy.

Ne haragudjatok, hogy az eredetileg beauty blogomat személyes témával terhelem, de nagyon nehéz cikázó gondolatokkal a fejemben elaludni, jól esik egy kicsit írni az érzéseimről. Édesanyám néhány napja kórházba került, ma este egy elég súlyos műtét várt rá (remélem már túl van rajta), én pedig nagyon izgulok érte. Időnként annyira gyengének érzem magam. Két suliba járok egyszerre, egy hónap múlva államvizsgázom, aggódok anyukámért, apukám egészsége sem a legjobb, és persze ezáltal anyagi gondok is folyamatosan jelen vannak. Néha elhatalmasodik rajtam a tehetetlenség érzése, hogy hiába szeretnék segíteni, vannak dolgok, amiket képtelen vagyok befolyásolni. És ez megrémiszt. Mennyi hatalmasabb dolog van az embernél. Mennyi olyan dolog adódik, ami ellen akárhogy küzdesz, képtelen vagy változtatni rajta, mert nem rajtad múlik. Az pedig borzasztó érzés, amikor nincs nálad a kontroll, nincs "beleszólásod" dolgokba. Most is tehetetlennek érzem magam, nem tudok segíteni. Csak aggódni tudok, reménykedni és várni. Igyekezni pozitívan felfogni a dolgokat, hinni benne, hogy minden rendbe jöhet. Támaszt nyújtani, ha szükség van rám. Szeretném ha a problémák olyanok lennének, mint a léggömbök. Egyszerűen elengedném őket, és nézném ahogy szabadon szállnak, ahogy a szél messze-messze elrepíti őket. Vagy csak egyszerűen kipukkasztanám őket egy gombostűvel, és nézném ahogyan ezer darabra hullanak szét. 
Érdekes, hogy nehéz időkben tényleg kiderül, hogy kire számíthat igazán az ember. Nem biztos, hogy azok az igazi barátok, akik minden vidámságban veled vannak. Azt nézd meg, ki az akit érdekelsz, amikor úgy érzed, hogy teljesen egyedül maradtál. Azt a barátot meg kell becsülni, mert kevés van belőlük. Sajnos manapság sok a felszínes ember, akinek addig kellesz, amíg nem jön valaki más, vagy amíg "jó vagy valamire". Csúnyán hangzik, de így van. Szerintem szomorú dolog, ha az emberek ennyire elidegenednek egymástól, kevesen ápolnak mély, szoros barátságokat, amelyben az ember igazán önmaga lehet, és teljes mértékben megbízhat a másikban. Persze, néha csalódunk, ez az élet rendje, és ez rendben is van, hiszen ha tudjuk, milyen elveszíteni valamit, legközelebb jobban vigyázunk rá.
Furcsa, hogy milyen megkönnyebbülést tud okozni, ha leírom a gondolataimat. Próbálok erős lenni, és leküzdeni minden elém gördülő akadályt. Néha vannak hullámvölgyeim, amikor úgy érzem elhatalmasodnak rajtam a dolgok, egy apró pici pontnak érzem magam. De gyorsan összeszedem magam, muszáj. Az élet bármi történik, megy tovább, ha nem tartok vele lépést a végén még lemaradok róla :) 
Ez után a pici filozofálgatás után megpróbálok aludni, talán az lesz a legjobb.

Igyekszem nektek hamarosan új bejegyzést írni, természetesen már szépséggel kapcsolatosat :)

Jó éjt!

11 megjegyzés:

  1. Remélem anyukád jól van! És miden jót kívánok!
    Ismerősek az érzéseid, de sajnos ilyen a világ, tenni ellene nem lehet:(
    Örülök hogy megosztottad velünk az érzéseid!

    VálaszTörlés
  2. Remélem, minden rendbe jön! Őszintén kívánok minden jót.

    VálaszTörlés
  3. A szüleidnek jobbulást, Neked pedig fel a fejjel, tudod, borúra derű jön!! :]
    Tudom, könnyű mondani, de ha hiszel benne talán előbb eljön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is ebben bízom, a hullámvasút is felfelé halad egy "völgy" után :)

      Törlés
  4. Jobbulást kívánok elsősorban anyukádnak és persze apukádnak is! :*

    VálaszTörlés
  5. Kitartást, és jobbulást édesanyádnak!
    Próbálj pozitívan gondolkodni, amin változtatni tudsz, azt tedd jobbá, amin pedig nem tudsz változtatni, azon nem szabad sokat aggodalmaskodni, csak bízni a pozitív jövőben!
    Őszintén minden jót kívánok én is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem megfogadni tanácsodat, kedves tőled :)

      Törlés
  6. Lányok! Szeretném megköszönni nektek a bíztató szavakat, bearanyoztátok a napomat :) Puszi nektek!:)

    VálaszTörlés